Az egész kalandos, bizonytalan útnak azért mertem neki vágni, mert szívből bíztam benne, hogy Isten segíteni fog, velem lesz és nem leszek beteg 5 évig, - mivel nem volt betegbiztosításom - hogy kitudjam dolgozni itt az időmet és utána végre otthon meg tudjak venni egy kis garzon lakást, hogy öregségemre fedél legyen a fejem fölött.

Már pont azon gondolkoztam, ha nem jön ki senki elém, akkor reggel beülök egy taxiba és elmegyek a címre.

De nem kellett izgatnom tovább magamat, mert egy hölgy és egy úr feltűnt a láthatáron és felém tartottak. Egy nagyobb házban laktak 7 szoba volt és társalgó, valamint kívülről a ház oldalában volt egy pince lejáró ott kellett lejönni hozzám ahol volt egy külön kis szobám, egy fürdőszobával. Ez volt az én rezidenciám.  Nagyon furcsa magyar származású családhoz kerültem. Ő rájuk szokták mondani "a saját szarukat is megennék még egyszer, ha büdös nem volna".  Nem azért voltak  - nem spórolósak - "szar rágok", mert kevés pénzzel rendelkeztek, hanem ilyen volt a természetük valamiért. Mindenre sajnálták a pénzt kiadni. Maguktól is sajnálták. Minden ki volt osztva, ki volt számolva. A gyerekeknek is hány palacsintát ehetnek meg! Minden pénteken palacsinta, mert a gyerekek kedvence volt, de előírás szerűen sima paradicsom leves és két vékony palacsinta kevés cukros kakaóval.

A Nutella az drága olyant nem veszünk, pedig igazából az szerették.  Az asszony keverte ki reggel nekem a palacsintát, hogy tényleg vékony legyen, olyan folyékony volt, alig bírtam kisütni. A 4 gyerek a szülők és én, heten voltunk és egy karalábéból kellett mindig levest főzzek. De nem csak az ennivalóval, mindenben ilyenek voltak. Nem volt könnyű velük...... Magyar adást nekem a tévében soha nem lehetett látni, holott tudtam a gyerekektől a szülőknél jön a magyar műsor. Nekem azt mondták lehetetlen fogni és nézek csak angolt, mert úgy is tanulnom kell a nyelvet.A pénzért sok mindent le kell nyelni..........

Egy szép tavaszi napon, míg  a többi gyerekek elé mentünk  délben az iskolába a kicsi lány 4 éves mindig velem volt és ugrándozott egy kicsit a játszótéren. Beszéltem a kislányhoz és egyszer csak arra jött egy idősebb úr aki megszólított. Hallom maguk magyarok..... 40 éve nem beszéltem magyarul, leülhetek egy kicsit ide a padra? Mondtam természetes. Beszélgetésbe elegyedtünk. Az idegen úr azt hitte a kicsi kislány az unokám. Mondtam sajnos nem, én csak cseléd vagyok ennél a családnál és Budapestről jöttem. Mivel idegen volt, nem volt mit szégyellni és dióhéjban elmeséltem miért vagyok itt és dolgozom náluk Angliában. Indulnunk kellett, de még megadta a telefon számát, hogy hívjam fel, olyan jó volt velem egy kedves magyar emberrel beszélgetni.

Vasárnap mindig szabad voltam és egy vasárnap találkoztunk, illetve meghívott az otthonába, mert egyedül élt már 5 éve. Akit szeretett hosszú évek óta , sajnos meghalt. Viccesen mondta remek magyar káposztát tud főzni, és akkor vasárnap délben ebédre vár. Tényleg nagyon finom volt a káposzta és utána még almás pite is volt. Estig elbeszélgettünk és azt mondta szeretne a jövő vasárnap is látni, ha nekem is jó. Aztán lassan meg volt mindig a vasárnapi programom. Kálmánnal találkozni. Később már én főztem neki olyanokat amit szeretett, de 40 éve nem evett. Nagyon ízlett neki és boldog volt, hogy megszólított mikor hallotta, hogy magyarul beszélek a kislányhoz.

De a háziaknak is feltűnt hová mászkálok én vasárnap, egész nap nem vagyok otthon? Miért? Gyanútlanul, őszintén elmeséltem nekik a történetet. Erre másnap reggel avval fogadnak írjam fel most azonnal az úr nevét ahová járok és címét, telefonszámát! Nekik mindenről tudni kell, hogy én merre kószálok. Azt is furcsálták, hogy én képes vagyok busz jegyre pénz kiadni, hogy bemenjek a városba az újdonsült ismerősömhöz. Hiszen én azért jöttem ki hozzájuk, hogy pénz keressek!  A gyerekek mondták az elődöm  soha nem merte az órát kidugni, mindig a házban maradt vasárnap. Én meg elmentem és mászkáltam a városba, később meg a Kálmánhoz mentem vendégségbe.

Mondtam nekik először meg kell  kérdezzem az urat, hogy kiadhatom-e az adatait? Már nem tetszett nekik. Majd miután Kálmánnal beszéltem és ő eleve elzárkózott nem tartozik rájuk, szabad ember vagyok, nem tarthatnak börtönben. Szóval megmondtam nekik mit üzent Kálmán.  Három nap nagy csöndben és feszültségben telt el. Majd a harmadik nap után mikor végeztem péntek este a munkával, este 8-kor bejöttek hozzám a szobámba.

Mondták már nem bíznak meg bennem tovább, mert titkolózom és ezért azonnal megszüntetik a munkaviszonyomat, kifizetnek és adjam vissza a kulcsokat. Mondtam rendben van, tudomásul veszem, de  hány napot adnak, hogy elmenjek kb. 3 napot?  Azt mondták - este fél kilenc volt -  csak 3 ÓRÁT ADNAK !!! míg összepakolhatok és éjjel 12 után indul egy vonat Londonba onnan  még  az éjjel indul egy másik egészen Budapestig. Még megteszik, hogy kivisznek az állomásra.  Nem sokkal több mint egy óra alatt mindenemet, összedobtam, bepakoltam és elvittek kocsival a pályaudvarra.  Ott megvártam míg elmennek az autóval és utána kerestem egy telefonálási lehetőséget és felhívtam Kálmán este 10-körül. Elmondtam itt vagyok a pályaudvaron és ez történt. Kiabált, fel ne szálljak a vonatra, üljek egy taxiba,menjek oda hozzá és majd a többit megbeszéljük. Így cselekedtem ahogy mondta. Már várt a kapuba a pénztárca a kezébe, hogy a taxit kifizesse. Betessékelt a sok csomagommal együtt és még az előszobában mondta:  Kérlek érezd magad otthon, ne féljél miből fogsz élni, ha nekem jut egy tányér leves, akkor neked is!

Nagyon jól esett és azonnal felhívtam a fiamat elmeséltem mi történt velem. A fiam is nagyon hálás volt Kálmánnak köszönte, hogy befogadott.  Kálmán másnap elment a hivatalos helyekre és bejelentette, hogy feleségül kíván venni egy magyar hölgyet. Másfél évet vett igénybe a hivatalos ügyintézés de sikerrel járt, engedélyezték és Angliában házasságot kötöttünk! Miután lett munkavállalási engedélyem rögtön kerestem munkát, nem csak háziasszony voltam otthon......

Kálmánra mindig hálával gondolunk én és a fiam is! A mai jó nyugdíjas életemet is Kálmánnak köszönhetem, meg még a fiam is az örömteli megelégedett életét. A férjem úgy megszerette, hogy örökbe fogadta.

Most már csak azt tudom mondani, - mint a mesében -boldogan élek, míg meg nem halok!  Happy End!

 TIHANY  Rege cukrászda

        Szeretek itt üldögélni, nézelődni. Olyan érzésem van, mintha semmi gond nem lenne a világban!

xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxox