Egyszer élünk!  A születéstől........ a halálig!

Kedves Vendégem! Egy kb. 35 perces irodalmi műsorral szeretnék kedveskedni Önnek, ha szívesen elolvassa és meghallgatja az összeállítás anyagát!

A SZÜLETÉSÜNKTŐL A HALÁLIG!  Kísérjük végig egy "átlagos ember" főbb állomásait az irodalom és a zene nyelvén .

Optimális esetben az egész család nagyon örül, mikor egy pici újszülött belesír a világba. Petőfi szívét is öröm töltötte el, mikor a pár órás kicsi fiát a kezébe vette: 

          "Ide, ide fiamat kezembe.

          Hadd szorítsam a szívemhez őt!

          Mintha volnék újonnan teremtve,

          Hogy életemnek ifjú lombja nőt.

          Üdvözöllek lelkem szép kis ága,

          Üdvözöllek dicső magzatom.

          Sírásodnak bánatos zajába,

          Beleolvad örvendő dalom.                 

                              /Petőfi Sándor: Fiam születésére/

Egy gyermek születése bizony nem csak örömökkel jár, hanem nagy-nagy szülői felelősséggel is. Hiszen minden szülő azt szeretné, hogy a gyermeke szépen fejlődjön, okosodjon, és felnőtt korban is megállja a helyét a világban. Azokról a szülőkről, akik elhagyják gyermekeiket, súlyosan bántalmazzák, kínozzák őket, nem nevelik az utcán csavarogni hagyják őket, most nem akarok beszélni... . nagyon sajnálatos, hogy ilyen anyák és apák is léteznek!

Szerencsére a többsége a szülőknek rendes, átlagos emberek akik megteszik ami tőlük telik!

Az újszülött és a pici gyermeknek is már sok-sok szeretetet, törődést, ringatást és simogatást kell adni, mert ő ezt meghálálja ha nagyobb lesz.Ha nem kap elég szülői szeretet,bánatos lélekkel fog felnőni és sajnos ez később a felnőtt korában is meglátszik rajta!

A költőnő minden elmond versében, amit egy szülőnek tudnia kell:

A GYERMEK

"Nézd feléd nyújtja kis kezét, gyönge virágszirom,

Össze ne törd, mert nem ismer bűnt és fájni fog nagyon.

Mert bízik benned: Te felnőtt vagy kis szemében és rád bízza magát.

Vágyak, álmok élnek a szívében és egy tündérvilág.

Tündérmeséknek fátyla lebben, s vele száz csengő kacagás.

Ő elhiszi még, hogy szép, hogy jó, hogy gyönyörű ez a nagy világ.

Ő elhiszi még, hogy jók az emberek, elhiszi igaz minden szavunk:

Legalább benned váljon  valóra, ne legyen perc, ne legyen óra,

amikor benned csalódni fog!"                     

                              /Páskulyné Kovács Erzsébet/

LÓCI ÓRIÁS LESZ

A kis apró ember palánta szépen cseperedik. Szabó Lőrinc verséből képet kaphatunk arról, hogy mit is látnak a kicsit belőlünk!

Amikor nem számolgatjuk a múló időt, jól érezzük magunkat, akkor röpülnek az évek.Hip-hop még nemrég tanult meg járni a gyerek és már is iskolába megy!

  Demjén Ferenc Petikéje is nagy gondban van. Nem akar iskolába menni. Vajon mi az oka...?

Szerencsére kiderült mi volt a nagy gond és meg is oldódott!

 Sikeresen átvészelte  képzeletbeli gyermekünk az iskolás éveket és már csak azt vesszük észre, hogy a 18.születésnapját kell ünnepelni

                            ÜZENET AZ IFJÚSÁGHOZ

Ifjúság előtted az élet! Az élet és egyben válaszút. Feléd int a nagy ismeretlen:s ami most jelen, az lesz majd a múlt!

Előttem is nem olyan régen, ezer ígérettel állt a tarka Élet:most tudom, hogy akkor ismered meg ha a színes vásznat, arcáról letéped.

Már tudom, hogy a mi kezünkben egyetlen tét van: az életünk.S e játékra mindenünk rámehet: vagy vesztünk, vagy mindent megnyerünk!

        /Páskulyné Kovács Erzsébet:Üzenet az ifjúsághoz/

ÉLETÜNK TAVASZÁBAN JÁRUNK! A fiatalság, ifjú kor központi témája a SZERELEM!

"A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát homlokod havasa alatt,homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha bele villansz, ki tudja mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaidban, de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szép színű szemedben, édesem, csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen, csendesen,- hallani nem lehet, talán látni sem: az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!"

                                                                                                                  /Babits Mihály/

 Aztán indul a nagybetűs ÉLET! Kinek, hogy sikerül, a szerencsésebbek találnak megfelelő, jó munkahelyet, társat, jöhet a családalapítás, nemsokára itt a kis "trónörökös" és teljes a boldogság!

Sajnos azonban az élet nem mindig a mosolygó arcát mutatja mindenkinek, és ezért  sok-sok családi,  munkahelyi konfliktus, fájdalom, küszködés, reménykedés, harc, válás, vita, veszekedés és anyagi gondok is tarkítják a középkorúak életét!

Sokan megkérdezik, mikor már rengeteg problémát okozott, miért van Szerelem?

Az óra körben forog , soha meg nem áll, a mi emberünk is már javában a NYÁRBAN jár!

Mivel érzelmeink az egész életünket végig kísérik, így bizony előfordulnak cifra és óriási szerelmi történetek is. Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Az ember érző lény marad, egész életében!

Edith Piaf legendás életét ismerjük és Vári Éva művésznő elvarázsolt, mikor felejthetetlen alakításával, megformázta a tragikus sorsú énekesnő életét.

Közben lassan átalakulnak életünk körülményei.

A kis családból nagy család lesz, elválnak, házasodnak, veszekednek, haragudnak, nem beszélnek, bíróságra mennek, patchwork familiák jönnek létre, mert az élet útjai kiszámíthatatlanok.Előfordul, hogy az "én gyerekem meg a te gyereked, megverte a mi gyerekünket!" 

A gyermekeink nőnek, házasodnak, esetleg már unokák is születnek és a mi születésnapi tortánkon is egyre több lesz a gyertya.

Nagy szeretetről tesz tanúbizonyságot Petőfi verse, mikor haza látogatott az idős szüleihez.

  A CSALÁD

"A családi fészek egy nagy kagyló, benne csiszolódik a drágagyöngy.

 Próbák során, örömök között is együtt zuhanunk, együtt vagyunk fönt.

 Így kell lennie, különben széthull,eltűnik az öröm és a bánat is.

 Gyökértelen bizonytalanságban, nem találjuk a szív virágait"

                                /Páskulyné Kovács Erzsébet/

 Szintén egy nagy és kedves családi öröm ünnep, ha megszületik az első unoka!

AZ UNOKÁM

Kis kezed Világot tart nekem. Két szemed az égnek csillaga. Olyan vagy, mint egy virágszirom most kinyíló hamvas bársonya. Több is annál belőlem nőtt ág, amin fészket rakott a remény: Ígéretet rejtő szivárvány Istenemnek áldó két kezén.

                                 /Páskuliné Kovács Erzsébet/

 Kérem, soha ne feledkezzünk el azokról a CSENDES CSODÁKRÓL, amiket az életünk folyamán, többször megtapasztalunk!

ÖREG EMBER

"Öreg ember előtt én mindig megállok, vállán oh kitudja hány év terhét látom.

 Szemének tört fénye mélyről tükröződik messziről, mint aki láthatott idáig oly sok     mindent ami ebbe a világba belefér. Bölcsőt és koporsót hányat látott szegény?

Megtanult szeretni, megtanult sírni, megtanult tagadni és megtanult hinni.

Erős volt és szép is a munkát jól bírta, most reszkető lába éppen, hogy bírja"

                                 /Páskulyné Kovács Erzsébet/

 MÁR ITT VAN AZ ŐSZ!

Elérkeznek lassan a várva várt nyugdíjas évek is! Nem kell végre mindennap felkelni,dolgozni menni, lehet örülni a családtagoknak, van időnk a segítségükre lenni, ha igénylik és szükségük van ránk!

De azért még jól megvagyunk, ha néha fáj is itt vagy ott, hiszen belülről a lelkünk, szellemünk nem öregszik....És a fiatalkori ismerősökkel akik már szintén ezüst hajjal rendelkeznek, ugyanúgy tudunk hatalmasat nevetni, mint régen......fiatalon!

 ÉVEIM!

"Amikor negyven éves lettem, nagyon sokalltam ezt a számot, egy évecskét hát letagadtam, hosszabítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor,  mily parázslón  ifjú, aki csak negyven éves, s magamat csalva ragaszkodtam ahhoz az egy ellopott évhez!

Mikor aztán ötven lettem, de csak negyvenkilencet mondtam, ma már tudom - én balga lélek, akkor is még mily ifjú voltam.

Most élek, mint ősi tölgy az erdőn évgyűrűimmel megjelölve,s lombkoronás ősz fejemmel zengem a dalt, - tán mindörökre!

                                                    /Várnai Zseni/ 

   Milyen szép a világ! Akkor is ha rossz, akkor is ha fáj! Élni jó!                                      

 Végezetül, Madách Imre: Az ember tragédiája

"Az ÉLET a legfontosabb, és az ember megkapja a választási lehetőséget a JÓ és a ROSSZ között.

A végszót az Úr mondja ki: Mondottam EMBER küzdj és bízva bízzál!"        

 Köszönöm ha végig nézte, elolvasta és végig hallgatta!