Szines Irások

Karácsonyi Klára

AZ OPTIMISTA és a PESSZIMISTA!?

2018. február 07. - Karácsonyi Klári

Az OPTIMISTA és a PESSZIMISTA?

Ahogy mostanában nevezik ki a pozitív és ki a negatív gondolkodású........, ki jár jobban?

girl-1722402_960_720.jpg

Helgát még Kömpöczi Misi festőművész úr baráti társaságából ismertem. Nemrégen ment nyugdíjba, de tudom rengeteg bajon, problémán ment keresztül az életben.......!  Még sem láttam én letörtnek, fancsali képűnek soha.  Megkérdeztem tőle nagyon nevetett és azt mondta nézőpont  és viszonyítás kérdése  sok minden.

 

Szépítés nélkül adom közre, amit  írt az életéről, mind a két aspektusból nézve.

A pesszimista elmondása!

Helgának kereszteltek meg, illetve dehogy kereszteltek meg abban az időben. Anyámék sem jártak soha templomba. Anyám Budapesten  egy nagy háznak volt a házfelügyelője, akkor még a lifttel nem mehettek egyedül a lakók, sokat kellett nekem a lifthez szaladgálni ha csöngettek. Apám dolgozott mint állami alkalmazott az irodában. Elvárta, hogy anyám mindennel kiszolgálja, ha hazajött délután akkor ebédelt, mert anyám minden nap főzött. A nagy házban apámnak akadtak "barátok" hasonló korú unatkozó férfiak- mivel az asszony minden házmunkát megcsinált -, de mivel ő soha nem ívott szeszt, így a közeli Csöpi Presszóban gyűltek össze, hogy megvitassák a világ és a ház dolgait. Mindent tudott, hogy kivel-mi történt a házban. Anyám szerint apám pletykásabb volt mint egy igazi vénasszony! 

Én pár éves voltam és  jött 1956. Apám úgy döntött, hogy ebből elég és elmegy szerencsét próbálni, jöttek a teherautóval indulás a határra. Anyámat is és engemet is akart vinni, de anyám azt mondta a szépen berendezett két szobás lakást nem hagyja itt a bizonytalanért.......! Ha apám majd talál odakint - nyugaton - megfelelő élethelyzetet számunkra, akkor majd utána megyünk.  Erre csak már 1958-ban kerülhetett volna sor, de az állam elutasította a kivándorlási útlevél kérelmünket. 18- szor próbálkozott anyám 6 éven keresztül, majd belátta ezek nem akarják megadni....reménytelen, itt kell maradni.  Apám  nem kényeztetett el a sok csomaggal és csak ritkán küldött pénzt anyámnak.

Nehezen éltünk az egy fizetésből, mindig csak azt hallottam....."hogyha nékem sok pénzem lesz felülők a repülőre".

Az iskolában nem emlékszem, hogy népszerű lettem volna, egy átlagos tanuló 4-es,5- ös bizonyítvánnyal. Egy barátnőm volt csak az osztályban. A VIII. osztály végén anyám mondta nem lehetsz gyermekorvos  -ez volt a vágyam- ,mert én már fáradt, beteg vagyok nem bírom a munkát és nem tudlak még egyetemre is járatni. Olyan szakmát válasszál ahol minél hamarabb  tudsz keresni..!  Gondolkoztam 14 évesen és mivel szerettem az Édességbolt hangulatát élelmiszer kereskedő lettem. Már 20 évesen kiemeltek boltvezetőnek, remek érzékem volt hozzá, majd az éjjel-nappalnak elnevezett élelmiszer áruházban lettem boltigazgató. Akkor még így hívták, ma már üzletigazgató.

Fiatalon szerelmes lettem, komoly udvarló és sikerült olyan embert kifogni, aki már házasságunk 3. évében előbb a kocsmába ment és részegen jött csak este haza. 5 évembe került mire megtudtam szabadulni tőle.....! Gyermekem nem lett.   Voltak udvarlók, szeretők, sok kapcsolat komolynak indult, de aztán mindig rájöttem, hogy hazug disznók a férfiak, lehazudják a csillagot is az égről, ha az érdekük úgy kívánja.

Mivel én mindig dolgoztam, így eltudtam magam tartani és egy öröklakásom lett. Többen szerettek volna ott gyökeret verni, aztán ugráltatni engem a saját lakásomba, de a vége mindig az volt, hogy meguntam és rövid úton kidobtam.......! Kinézetre nem látszott rajta, de az együtt élés során bebizonyította, hogy két fillért nem ér és egy erkölcsi nulla!

A véletlen hozta úgy, hogy egy színházi bemutatón megismerkedtem a festőművésszel. Nagyon óvatos voltam, mert a művészek rigolyások, kiszámíthatatlanok.  Ő is az lett volna, ha hagyom és nem lesz belém szerelmes.

Több évet éltünk együtt - sokat kellett nyeljek, alkalmazkodjak, mert én laktam nála, de a végén már úgy gondoltam, itt hagyom a fenébe, öregségemre csak nem fogok vitatkozni egy vénemberrel?

De hirtelen, váratlanul két hét alatt a kórházban meghalt. Akkor mentem nyugdíjba, eldöntöttem elég volt  a sok senkiházi, számító és lusta férfi népségből a jövőben csak a baráti társaságommal fogok programokat csinálni. Ezért egyedül kell leélnem a hátralévő életemet!

c6f6570f49f1038e8f7b5704ca1a3adf.jpg

Az optimista leírás erről a történetről!

Helgának kereszteltek volna meg, ha abban az időben nem  néznek  nagyon ferde szemmel arra,  ha valaki templomba járó. Így maradtam egyszerűen Helga.  Apám tisztviselő volt, anyám egy nagy háznak a házfelügyelője. Volt lift is, ez jól jövedelmezett, mert a lift pénzt is nekünk fizették. Mint gyerek sokat rohangásztam a lifthez ez jó mókának tűnt nekem.  Anyám igaz háziasszony volt sütött, főzött nap mint nap és finom étkekkel várta haza apámat. Óriási szerencsém volt, apám sose ivott szeszt, csak a kávét szerette, sosem láttam részegen, se veszekedést nem hallottam a szüleimtől!  Esténként egy szép cukrászdába beszélgetett  apám a barátaival az aktuális dolgokról. Néha engem is elvitt, akkor mindig kaptam fagyit vagy dobos tortát.

Csak pár éves voltam és jött az 1956. Apám úgy gondolta kint jobb életünk lenne, de anyám sajnálta itt hagyni a szépen berendezett 2 szobás lakásunkat, ezért megbeszélték, apám előre megy és ha már van biztos jó helyünk akkor majd mi is utána megyünk.  Ezt az államhatalom meghiúsította, akárhányszor lett beadva 6 éven keresztül a kivándorló útlevél kérelem, mindig elutasították. 

Apám keményen dolgozott - valami házra gyűjtött - Angliában, ezért csak néha kaptunk tőle csomagot vagy pénzt. Anyám külön munkát is vállalt, hogy egyedül is feltudjon nevelni.Mint gyereket engem a pénz akkor még nem érdekelt, mindig volt mit ennem , finomak is és mindig volt mibe öltözködjem.  Anyám sokat betegeskedett és egyre fáradtabban és elkeseredve indult munkába, mindene fájt.

Ezért mikor VIII. osztályos lettem mondta a nagy álmom, hogy gyermekorvosnő legyek nem lehetséges, mert ő nem bírja már, hogy én még egyetemre is járjak, olyan szakmát válasszak ahol hamar fogok fizetést is kapni.

Az általánosban szerencsém volt, lett egy remek barátnőm a Vera, akivel mindig egy padban is ültünk és szabadidőben is sok-sok boldog órát töltöttünk együtt, rengeteg nevetéssel! A kereskedelmi suliban meg megismerkedtem a kedves Kati barátnőmmel a házibulikra, moziba mindig együtt jártunk. A mai napig is vén fejjel mindkettővel napi kapcsolatban vagyok és végig kísértük egymás életét, mintha testvérek lennénk.

Mivel imádtam az Édességboltokba bemenni, remek finom csoki és mindenféle édesség illat volt ott, úgy gondoltam 14 évesen itt remek lehet dolgozni. Élelmiszer kereskedő lettem.  Már tanuló koromban is felfigyelt az ellenőrnő, kiváló képességeim vannak és ezért már 20 évesen egy kisebb üzletet kaptam vezetésre.   Tovább...tovább, míg Budapest egyik legnagyobb Élelmiszer áruházának lettem az igazgatója.Szerettem a szakmámat, tudtam az emberekkel bánni, most is a kisujjamban van minden a szakmának csínja-bínja!

A szerelem engem is utolért, de sajnos rosszul választottam, pár év alatt kiderült a kedves ember aki a férjem lett, masszív alkoholista. Számomra lehetetlen ilyennel együtt élni. Gyermekem sajnos nem született, így egyedül éltem tovább az élet rögös útjain. Sajnos a férfiről nagyon rossz véleményem van, mert sok  hazug, link alakkal találkoztam, akikről kívülről nem látszott, csak miután együtt laktam vele. Nagyon igaz az a két mondás, lakva ismerni meg a másikat, vagy messziről jött ember azt mond amit akar!

Véletlenül megismertem egy festőművészt, akinek rögtön megtetszettem és számomra sem volt közömbös.Óvatos voltam, mert annyit tudtam a művész emberek nagyon labilisak, nehéz velük együtt élni. De ha szerelmesek más a felállás és így elviselhető volt számomra. Odaköltöztem hozzá és több évet együtt éltünk.

Teljesen váratlanul - mivel jó karban volt - beteg lett és pár hét alatt kórházban meghalt. Utána jöttem rá, hogy mennyire szeretett engem, sok jót tett velem!

Ezután úgy döntöttem remek életem van egyedül is, nem fogok a sok hazug, csóró alakokkal ismerkedni, a régi baráti társaságom elég és élvezem egyedül is remekül az életemet!  Hálás vagyok végül is Istennek, hogy így alakult az életem, elégedett vagyok!  Ha kint ülők a virágos teraszomon  mindenféle lelki fájdalom nélkül, érzem, hogy boldog vagyok és nem hiányzik senki és semmi!

akacfau8krixerika.jpg

 

xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxox

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eletreceptek.blog.hu/api/trackback/id/tr1813643710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.