A VILLAMOSON TALÁLT GYEREK......!

Az asszony fáradtan a munka után szállt fel a villamosra. Örült, hogy le tudott rogyni - volt egy üres ülőhely- és gondolataiba merült, miközben úgy nézett ki, hogy bámulja az utcát. De nem az utcát nézte, azon gondolkodott, hogy most miután egyedül maradt mitévő legyen? Ripsz-ropsz és a végállomáson volt. Már meg is érkeztünk konstatálta magában.... de jó, legalább hamar ágyba kerülök. Ha alszom nem fáj semmi.....Ahogy felállt és igyekezett az ajtóhoz megdöbbenve vette észre, hogy a két ülés között rögtön az ajtónál ott van egy régi mózes kosár. Olyan fonott igazi babának való kosár. De régen láttam ilyent mosolyodott el, még az én lányomat vittük annak idején az anyósomékhoz ilyenben 25 évvel ezelőtt. Hogyan kerülhetett ide? Ahogy közelebb ment megdöbbenve látta, hogy nem üres egy gondosan betakart kis csecsemő van benne és alszik!.

Azonnal előre ment a vezetőhöz, hogy jelentse mit talált! A fiatalember először azt hitte, biztosan be van rúgva a nyanya. Hogy egy gyerek...? Micsoda marhaságokkal traktálnak engem...gondolta. De azért megnézte és úgy ahogy volt előre vitte a kosarat a vezetőfülkébe. Bemondta a rádiójukba mit talált! Jöttek az élces megjegyzések, biztosan te vagy az apja és a nő jól kiszúrt veled! Nagy röhögés a vonalba.Ne hülyéskedjetek ez tényleg egy csecsemő! Az asszony ott toporgott, de látta, hogy ügyet sem vett rá a fiatalember, még azt sem mondta, köszönöm.....így csendben leszállt a villamosról. Azért majd megérdeklődőm a központjukban hogy mi lett a gyerekkel? De másnap az újabb gondok kiverték a fejéből és két hétig nem is foglalkozott vele.

Valihoz, mert így hívták az asszonyt a lánya jött szombaton vendégségbe és nagyon szomorúnak látta. Mi bajod? Apád után nem kell neked is a bánattól a sírba menni, mondta. Sajnálom Aput, de nem az a bajom. Csabával mindig szerettünk volna gyereket, de most jöttem az orvostól, azt mondta sajnos szervi gond miatt soha nem szülhetek! Már öt éves házasok vagyunk, csodáltam is, hogy soha nem estem teherbe.Pedig Csaba is olyan boldog lenne.Lehet, hogy el is fog hagyni, ha megtudja nem lehet gyerekem.

És ha nem mondod meg neki? Ilyen becstelenséget nem lehet tenni, fakadt ki a lánya, képzel el arról ábrándozik, hogy lesz egy gyermeke és akkor én becsapjam! Már ő is 35 éves szeretne apa lenni. Hát akkor meg kell mondanod és vállalni, hogy esetleg más nő felé fog kacsintgatni. Muszáj..., így nem tudnék vele élni titkolózva!

Este, Csaba nem mondott egy szót sem rá,- miután Mariska közölte vele a hírt - csak két doboz sört engedett le a torkán. Öt év után most először úgy feküdt le, hogy nem adott a feleségének, jó éjszakát puszit. El fog hagyni, vette Mariska keserűen tudomásul, gyerekre vágyik. Egy hétig mosoly szünet volt köztük, mert egyik sem tudta mi lesz, hogyan tudják túlélni, átvészelni a mindkettőjük számára rosszt hírt!

Valinak eszébe jutott a villamoson talált kisbaba, bement a Hársfa utcába a központba és utána érdeklődött. Éppen a jóindulatú adminisztrátorhoz került, aki készségesen utána nézett és felírta a gyermekotthon címét. Nem szabadna mondta, de mivel ön találta, hát....

Másnap délután elment és megkérdezte az otthonban, ha egészséges a kisbaba, miként lehetne örökbe fogadni? Megmondták neki. Azonnal elment a lányáékhoz és elmesélte az egész történetet. Csaba mosollyal az arcán hallgatta, én buta, hogy eddig ilyenre nem is gondoltam! Végül is egy ilyen kisbabát is ha szeretetben felnevelünk biztosan lehet úgy szeretni mintha a sajátunk volna, vagy ha nem is annyira,.... de legalább is nagyon lehet szeretni! Mariska először ledöbbent, csodálkozott, de férje lelkesedését látva úgy gondolta van remény a házasság megmaradásának és végül ő is szeretne egy gyermeket, ha már saját nem lehet.

Sok-sok buktatón és a hivatalok embertelen packázásán kellett túl lenniük, de mivel nem találtak náluk olyan gondot amiben végül is beleköthettek volna, így közölték közel fél év múlva velük, övék a gyermek , vihetik haza és a nevükre írathatják. Gábor akkor volt 6 hónapos. Két hetes volt amikor megtalálták a kosárban. Mariskáék azóta folyamatosan látogatták, a pici baba ismerte már őket és az arcukat látva megjelent az utánozhatatlan, ártatlan, gyermeki mosoly. Haza vitték és - mint minden optimális esetben- boldog kis család kovácsolódott hármójukból és a nagymama is  Vali szorosan a családhoz tartozott. Amiben tudott segített nekik.

Csaba elvégzett egy újabb iskolát, hogy felfelé tudjon menni a ranglétrán és új beosztásba került. Sokat túlórázott, csak este későn ért haza.Nem lehet előbb ott hagyni, sok a munka, felelősség teljes  mondta mindig Csaba. Mariskára hárult az oroszlánrész a családi gondokból, a háztartási munkából és a gyermeknevelésből.Gáborka nagyon aranyos kisfiú lett, igazán csak örömöt okozott a szüleinek. Éppen az 5 éves szülinapját ünnepelték meg, miután a gyerek lefeküdt Csaba gondterhelt arccal elmondta Mariskának valakibe szerelmes lett és a nő gyermeket vár tőle, el akar válni, hogy minél hamarabb megtudjanak esküdni!

Mintha fejbe vágták volna Mariskát, úgy érezte, most rögtön elájul.Az igazat megvallva, egy kicsit gyanúsak voltak neki azok a sok túlórák még szombaton is! De a férje továbbra sem volt hozzá hideg, házastársi kötelezettségét is teljesítette, nem gondolt rosszra! Úgy érezte ki ment belőle az élet... Anyja, Vali vigasztalta erős nő vagy, ki fogod bírni, a nők sokkal többet kibírnak! Csaba még benyögte külföldre helyzeték és oda már az új feleségével akar menni. De ne féljél mondta Mariskának, a gyerekről tudom, hogy kötelességem gondoskodni és mindig küldök pénzt neked.

Mariska lelkének a fele meghalt, mert mindenre gondolt, de arra nem , hogy Gáborkát nem fogják közösen felnevelni.. Jó, hogy az anyja éppen már nyugdíjba ment így sokat segített az unokája felnevelésében. Gáborka rendesen tanult, igazán kedves fiú vált belőle. Sajnos a nagymama Vali, idő előtt még fiatal nyugdíjasként hamar meghalt. Mariska -ha legyeskedtek is körülötte férfiak-, senkit nem tudott többé a szívébe zárni, így egyedül élt és mikor Gábor átvette az orvosi diplomáját, igazából nem volt kivel megosztani Gáboron kívül az örömét. Sírt és boldog volt, megélte, hogy az ő fia diplomás orvos lett... Most már egyedül meg tud élni a lábán, hiszen ez minden anya vágya. A gyermeke jól induljon a nagybetűs életben!

Gáborka mikor annak idején betöltötte a 1.életévét, azóta szinte nem is tudott másképpen gondolni rá mint, hogy Gabi az ő saját fia, olyan nagy szeretettel óvta, vigyázott rá, igaz anyai gondoskodással!

Mariska beteg lett a lábával,nem bírta már a munkát és leszázalékolták, otthon maradt. De nyugdíjasként még vissza járt a gyógyszertárba csökkentett munkaidőben dolgozni. Jól jön az a kis pénz a nyugdíj mellé...mondta. Gábor szeretettel volt az anyja iránt és többször mondta neki: Anya ha terhedre esik már, hogy külön dolgozol, ne menj! Amíg én tudok dolgozni és pénzt keresni, addig én mindig segíteni foglak, nem szenvedsz soha, semmiben hiányt! Ne félj!..

Mariska szívében virágok nőttek és boldog volt, hogy van egy igazi édesfia!