NEM JÓ AZ EMBERNEK EGYEDÜL LENNI!
Ilyen korban 50-en túl azt láttam sokan ott követik el a hibát, ha végre találnak megfelelő partnert, hogy elfelejtik az az ember már élt nélküle 50 évet!
Mindegy, hogy jól, rosszul, lehettek ott mindenki életében vargabetűk, olyan dolgok amire nem volt büszke és mikor kiderül, akkor sokszor a másik fél eljátssza, hogy csalódott a másikban és nem erre vágyott, érdekes a "halálos szerelem" egyből tud váltani, mert nem azt kapta amit az illuziójában kergetett!?
Pedig jobb, ha tisztában vagyunk vele, makulátlan ember nincs, akkor sem ha saját magát igyekszik az ember így beállítani!
Bárkivel megismerkedik már ebben a korban partnerszerzés céljából, bizony mindenkinek "sok-sok vaj van már a fején!" Ezt az ujdonsült partnernak csak apránként vagy egyáltalán nem is akarná elmondani, akkor is ha megszerette már a másikat!
Ezek sajnos a legtöbb esetben nem "örök szerelmek" csak kapaszkodások, hogy ne éljünk egyedül.........nagyon törékenyek!
Ritkán, de mégis létezik szerelem......tartósan is, ha már az elején őszinték vagyunk a másikhoz és ezáltal később nem okozunk csalódást..........tudjuk mit várhatunk a másiktól és mire számíthatunk!
Azt vettem észre nagyon fontos MÉG AZ ELEJÉN és NEM UTÓLAG! őszintén, becsületesen elmondani azokat a nem tetsző, az ember életében elkövetett ballépéseket, amikre nem vagyunk büszkék, de hozzánk tartozik. Természetesen csak olyan partner esetében, akit úgy érzékeljük megérdemli az őszinteséget........! Az elején elmondott dolgokat sokkal jobban elfogadja a másik szimpátia esetén, mint ha az imádott és piedesztálra emelt partnerünkről utólag derülnek ki stiklik, amiket elhallgatott!
Ha tényleg szeretnénk tartósan, szeretetben együtt élni a számunkra kedves, szimpatikus, megszeretett emberrel, akkor első számú tudnivaló: mindig hazugság mentesen, őszintén, becsületes beszélni az életünkről.......!
