Piroskának   2  kisebb gyermeke van és egy " jó " férje, aki semmivel sem különbözik a többi átlagos férfitől. Csak azért jó férj, mert szereti a feleségét és már nem akar semmi változást, macerát az életében, rá jött arra, hogy jól érzi így magát...!

A sok változtatás  (cirkuszt)  amit egy nő hajlandó úgymond egy férfiért csinálni, hogy megtartsa és mellette maradjon a teremtés koronája, ne koricáljon el máshová, István szerint felesleges cécó és felhajtás.

Ugyanis István (38) véleménye,  a hölgyek ezek szerint nem tudják, hogy egy férfi addig marad a nő - felesége, élettársa, barátnője - mellett amíg tényleg szereti és jól érzi magát az adott nő társaságában!

A hangsúly a SZERETNI ! szó és nem a KÍVÁNJA!  Óriási különbség, de egy igazi nő idővel rájön, hogy melyik " típussal " is van dolga. Sokszor csak későn jön a keserű csalódás.

Mikor értik már meg a kedves női személyek, mondja István, hogy mi minden nőt kívánunk és imádunk.......De mivel nem lehet mindenkit megkapni, amikor már úgy érezzük, hogy na ez a kis szeretni való hölgy bele férkőzött a szívembe, nem akarom elengedni, akkor már nyert ügye van a hölgynek.  Megszerettem és nem akarok már tőle elválni hosszabb időre! Ha én is viszont szeretetet kapok, soha nem akarok a kapcsolatból, elszaladni, kiszállni!

És ez nem függ kis fenéktől, nagy fenéktől, tetoválástól, műkörömtől, szőke vagy vörös hajtól, narancsbőrtől és még mit nem képesek a nők magukkal csinálni, hogy azt hiszik ettől nekünk férfiaknak jobban tetszenek!  A hangsúly azon van, hogy NEM CSAK megkívánom, hanem meg is SZERETEM!

Ha van egy ápolt és helyes  nő szerintem, ha olyan a kisugárzása, hogy érzem levett a lábamról, akkor nagyon észnél kell lennem! Ez nem az agyon festett, feltűnő kurucként öltöző és viselkedő nőkre vonatkozik. Ezt egyes férfiak megkívánják, elmennek velük egy-egy fordulóra, bizonyos ideig, és aztán szépen elfelejtik őket. 

Van egy kollégám a tervezőintézetben, 40 elmúlt, nőtlen. Úgy kell a nőket  levakarni róla, mert mindegyik megakarná fogni magának. Mesélt egy szenzációs bombázóról, több héten keresztül. Aztán megláttam egy kis szőke, átlagos, molett nővel. Kérdeztem hol a bombázó? Csak nem képzeled, hogy érdekel komolyabban, aki még egy normális kaját sem tud rendesen megfőzni?  Mondta mindezt 2015-ben!

Piroska a feleség (33) elmesélte,  nem érti a sok fiatal anyukát, mikor panaszkodnak, egyedül érzik magukat?  Hát ott van a kisbabájuk, az nem kérte, hogy világra jöjjön, ő döntött úgy, hogy megszüli a gyermekét. Akkor miért nem örül neki, hogy a legcsodálatosabb dolog történt vele, ami egy nővel megtörténhet , hogy egy új életet adott egy pici gyermeknek, akiből ha szerencséje van egy szeretni való, felnőtt ember lesz. 

Milyen lelki világuk van az ilyen anyáknak? Akik unatkoznak a pici babájuk mellett, egyedül érzik magukat? Emlékszem, mondja Piroska,  nem volt olyan rég, hogy picik voltak, a legszebb időszak volt eddigi életemben! Nem kellett dolgozni járnom és első volt, hogy a gyerekkel kapcsolatban mindent a legjobban ahogy az orvosnő, védőnő mondta megcsináljak. Boldog voltam ha ránéztem. Milyen vidáman vittem a szép babakocsival, jó időben gyönyörű helyeken sétáltam vele, volt időm. Örültem, ha aludt, akkor csináltam a többi házi munkát. Kiváltságosnak éreztem magam, mert a férjem tudott eleget keresni, így meg tudtunk élni és én otthon voltam. Este vacsorával vártam és nem volt mosatlan a konyhában. Soha nem mondtam neki, mikor este haza jött, hogy porszívózzon ki, mert neki is kell valamit csinálni!

Szeretettel vártam haza és elmeséltem a kicsink miket csinált ma, merre jártunk, mi történt. Éreztem a férjem tényleg szeret minket, nem irigy a kicsire, mert én is szeretettel vettem körül nem csak a gyereket, hanem őt is! Nem éreztem magam mártírnak. Ki kellett használnom, hogy most életem abban a szakaszában vagyok, amikor az édes kisbabámat kell az élete első éveiben tanítgatni, szeretgetni. Én csak azt éreztem, hogy a férjem örömmel jön haza, hozza a fizetését és szeret itthon, szeret velünk lenni. Semmilyen nagyobb vita nem szokott lenni.

Még az anyámtól hallottam régebben, de azt hiszem igazat szólt: lányom ha azt akarod, hogy boldog asszony legyél, akkor az tőled függ! Amilyen az asszony, a feleség, az anya, olyan lesz idővel a család. Ha Te először szeretetet adsz minden családtagodnak, azt fogod később vissza kapni!  Így  a mindenütt  felmerülő kisebb - nagyobb problémákat ennek tükrében, sokkal gyorsabban és veszekedések nélkül is meglehet oldani. Egy férj szívesen átengedi a családban az irányítást, ha szeretetet kap!

Ezt én is így látom 2015-ben, mondta Piroska egy két gyermekes boldog anyuka, akit szeret  - és nem csak kíván - a férje!

  Örüljünk ha abban a kegyelemben részesültünk, hogy gyermeket nevelhetünk. Egy anya sorsát Kaffka Margit írta le csodálatos versében. A megzenésített verset Sárosi Katalin kiváló előadásában hallhatjuk. Kaffka Margit: Petike jár!

 "..Tűnnek az évek.....Megöregedtem...Egyedül lakom ócska szobán.

  S ím, néha erős lépések zaja hallik, Jön egy daliás ifjú legény,

  -Te vagy? Mit adjak? Kávét e? Kalácsot? Tip-top!...Öregesen járom körül én.

  S míg sok vidám csínyjét nagy küszködését, Sorra beszéli kacagva, vígan,

  Reszketve, ijedten suttogom én el: Csak lassan,...csak lassan....okosan Peti fiam!"