FURCSA ÖRÖMET, boldogságot éreztem....!?

Anno dacumál, mikor tizenvalahány éves voltam és hallottam a vallásokról  - nem tudtam, hogy mi az? - megkérdeztem anyámat én milyen vallású vagyok? Ő egyértelműen válaszolta: - Mivel én igazi vastagnyakú kálvinista vagyok, te én utánam szintén református vagy!

Evvel ki is merült az én "vallásos" neveltetésem, mert a szüleim soha nem jártak templomba. Már huszonéves is elmúltam, mikor kezdtek érdekelni ilyen dolgok, honnan is van a világ amiben élünk? Saját kútfőből azt, hogy a majmoktól, meg a semmiből, apró sejtekből lettünk nevetségesnek tartottam és ezt a feltevést, magyarázatot azonnal elutasítottam. Később mikor már hallottam a sokféle vallásról és rengeteg istenségről, kialakítottam a magam hitét. Biztos vagyok benne, hogy van valaki aki ezt a szép, csodálatos világot és minket megteremtett és abban is, hogy nincs külön istene senkinek. Szerintem egy Isten létezik és kész! Nehogy már minden vallásnak külön istene legyen? A továbbiakban is így álltam hozzá, ezért ha kirándulásaim és utaim során katolikus templomot láttam, oda is bementem imádkozni, ha reformátust oda is,  és megfordultam a zsinagógában is.  Véleményem szerint egy Isten létezik a világon a Teremtő csak ezt sokszor nem Istennek hívják!

Még azt is gondolom, hogy nem szükséges semmilyen templomba sem elmenni ahhoz, hogy imádkozzunk, ha otthon a  szobánkból szólunk Istenhez az is elég és bizonyára meghallja. A lényeg az ima!  Mert ha valaki odáig jut, hogy hajlandó imádkozni, az annyit jelent, hogy elismerte létezik egy felsőbb hatalom az embernél és kérem a segítségét! Tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb esetben minden imára akár otthonról, akár templomból szállt is el a kérés, könyörgés, válasz szokott érkezni úgy,  hogy az ember rögtön tudja, mikor hallja, igen ez a válasz!

A véletlen hozta úgy - bár lehet, hogy nincsenek véletlenek! - meghívást kaptam egy szeretett barátnőmtől,  egy hangversenyre az Urániába. A Sabbathsong Klezmer Band koncertjére és be kell vallanom soha nem hallottam róluk még csak hírből sem.

Ahogy elkezdődött a koncert, meglepődtem és egy furcsa érzés kerített a hatalmába, talán úgy tudnám leírni, amikor valami nagyon jó hírt, örömet közölnek veled, hogy győztél, sikerült valami nagy dolog neked, te nyertél..... Először is úgy éreztem bele vagyok szögezve a székbe és felhővel vagyok beburkolva és csodás boldogságot éreztem, csak a zenekart és az énekest láttam, hallottam és valami igazi, felhőtlen boldogságban volt részem.... Már az előadás után tudtam meg, hogy a zenekar tagjai hívő zsidó és keresztény emberekből áll.

Ezután néztem utána a dolgoknak, mert engem minden érdekel!

Van egy szállóige: Teljesen mindegy, hogy milyen vallású valaki, ha zsidó dicséreteket hallgat, akkor áldást hoz, áldást kap magára, életére!

Bárhol él valaki, függetlenül attól, hogy hívő ember, vallásos ember, vagy ateista kívánom Isten bőséges Áldását az életére!

 Koncert az Urániában!