ANYÁK NAPJA ÜRÜGYÉN JUTOTT ESZEMBE........!
KÖSZÖNET A SZÜLEIMNEK!
NAGYON HÁLÁS VAGYOK ÉS KÖSZÖNETTEL TARTOZOM A SZÜLEIMNEK, hogy az akkori kornak megfelelően, emberi módon, szeretetteljes légkörben nőhettem fel!
Fénykép a szüleimről....
A Margit híd pesti hídfőjénél születtem és sokáig is ott laktam.
Én soha nem hallottam hangos veszekedést a szüleimtől-valószínű ha volt nézeteltérés megvárták míg elalszom. Nem láttam apámat soha még csak ittasan sem. Arra emlékszem, hogy a nagy nyári melegben apám mondta anyámnak, most meginnék egy jó hideg sört. Vasárnapi nyári emlékem, hogy én játszom az udvaron egy kislánnyal Julival - azt mondták a Ruttkai lánya, de nem tudtam ki az - és a nyitott ablakokból -1955-1960-as évek - hallom Szepesi György hangját a meccsről közvetít. A konyhában az asztalon ott egy szép terítő, -hétköznap másik volt rajta - és az asztalon ott van felvágva anyám almás pitéje, aminek a teteje kristálycukorral volt megszórva, de hogy miért nem olvadt el rajta a sütés folyamán ez számomra titok volt!
Jött apám egy üveg kancsó volt a kezében és kb. 1 liter csapolt sör volt benne, amit szerintem a közeli kocsmából hozott. Nagyon tetszett a sör habja. Sajnos ezt gyerekeknek nem lehet inni, olyan dolog van benne. Neked anyu málnaszörpöt csinált.
Itt játszadoztam, bicigliztem az udvaron és fürödtem egy nagy lavorban!
Egy másik emlék kép, apám végzett a munkával és mondta még van elintézni valója, akarok vele menni? Akartam és előttem van a nagy keze amint megfogtam, egészen kicsi lehettem, mert a keze is nekem magasnak tűnt. Visszafelé sétáltunk és a Tulipán cukrászdából kaptam, egy gombócos 50 filléres fagyit.
Majd bementünk a Csöpi presszóba, ahol apám szerint, - mivel nagy kávés volt - a legjobb dupla eszpresszó kávét főzték. Emlékszem még a konyhaszekrény tetején volt egy piros bakelitből készült kávédaráló, amiben apám darálta az anyám által megpörkölt babkávét nagy akkurátusan és anyám főzte le a kávéfőzőn. Majd mivel mind a ketten szerették, nevetve úgy mondták meg kell tisztelni ezt a finom kávét és le kell ülni, amíg kortyolva elfogyasszák, akkor is ha sok dolguk van. Egyértelmű volt számomra ez gyereknek nem való. Már 10 éves is elmúltam, mikor egyszer anyám megengedte, hogy kockacukorra cseppentve megkóstoljam a kávét, mert imádtam az illatát. Óriási csalódás volt számomra, valami iszonyú keserű íz volt! Ez nektek finom? Később még volt egyszeri próbálkozásom sok cukorral, de mivel utálom a keserű ízt, így az életben sem szoktam rá soha a kávéra, ma sem iszom, csak az illatát szeretem nagyon.
A mai napig ott van a sarkunkon ami volt közért és külön hentes is és a fodrász üzlet is, oda járt anyám. Talán nincs is Pesten még egy ilyen hely, nem ment tönkre 80 éve a ház megépítésétől léteznek.....nem ment csődbe, ma CBA van a közért helyett. Talán 4 éves lehettem, mikor először vásároltam egyedül, mivel nem kellett a járdáról lemenni és elfogyott a mosópor és engem küldtek...sose felejtem el Asszonydícséret mosóport kellett vegyek. Nagyon megdicsértek, persze nem önkiszolgáló az eladó néni ismert és a kezembe adta.
Rengetegszer voltak nálunk különféle vendégek, jó ismerősök, rokonok, barátok, vendégszerető volt nagyon anyám és mindig megkínálta őket azzal ami éppen volt otthon vagy éppen amit főzött. Így nőttem fől, ez volt természetes, hogy sokszor volt nálunk valaki, de este már csak mi voltunk. Akkor még nem volt tv, csak rádió és lefekvés előtt mindig meghallgattam az esti mesét. Jó estét gyerekek....remélem ágyban vagytok már....kezdte a bemondó....és én a rádió zöld varázsszemében - amiben mozgó fényeket láttam - mindig elképzeltem a mesét, mintha egy mozit néznék. Utána a rácsos ágyamban, elalvás előtt - noha anyámék soha nem jártak templomba, nem voltak szerintem vallásosak - mégis el kellett mondjak minden este egy imát amit anyukám tanított meg nekem. Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tied nyitva marad, vigyázz rám és a szüleimre........
A ház ahol születtem. Ugye tudtak tartósan szépen építeni? Eredeti kapualj, kb. 80 éves mai képe, minden egyes kockáján sokat csuszigáltam!
Vasárnap nem szalasztottam el meghallgatni a Moha Bácsi a törpét és a Csimbumm Cirkusz előadásait!
Szép vasárnapi élményeim közé tartozik, mikor mentünk anyuval és apuval a Palatinus strandra a 26-os busszal, vagy a Dagályba és engem apukám a nyakába vett!
Megyünk a Dagályba a 3-as villamossal!
Szerettem az unokatestvéreméknél is nyaralni Dömsödön a Duna partján, sok szép emlékem van onnan is!
Felejthetetlen gyerekkori élményem egy Karácsonyhoz fűződik.Talán 4 éves lehettem. Anyám elvitt az Operaházba és ott megnéztük a Diótörőt. Nem értettem belőle szerintem semmit és csodálkoztam, hogy a játékok miért tudnak beszélni és táncolni maguktól. Aztán ahogy mentünk haza, már feltűnt, hogy a szoba ablakoknál milyen szép fények vannak! Akkor lehetett Karácsony Szenteste..... A Papám fogadott minket és mesélte, hogy itt volt a Jézuska és mivel én jó kislány voltam, hozott sok meglepetést. Hát az tényleg meglepetés volt, egy csillogó, villogó karácsonyfát találtam és alatta, sok-sok játék, különféle babák és gyerek babakocsi. Nekem az akkor egy tündérországnak tűnt, azt sem tudtam melyiket fogjam meg, soha nem felejtem el azt az estét! Kaucsuk baba, matyó baba, kis baba, nagy baba, tűzoltó autó stb, minden volt ott. Már felnőtten tudtam meg anyámtól, hogy sok ismerősünk és rokonok lévén ezen a karácsonyon 18 különféle babát kaptam ajándékba!
Játszottam az utcánkban és az udvaron kisfiúkkal és kislányokkal is, - a felnőttek azt mondták, ők Dobi István az Elnöki Tanács Elnökének az unokái, valamint Tátrai Vilmos a híres zenész gyermekei, - de nekem csak játszópajtások voltak. Nagyon szerettem anno a háromkerekű piros biciklimet is!
Anyák napja révén, nem szabad kihagyni Keresztanyut sem! Nagy szerencsém volt, hogy ilyen Keresztanyám lett! Saját gyermeke nem lévén engem vitt mindenhová, az úttörővasúttól kezdve a fogaskerekűig, a Jánoshegyi Kilátónál is sokszor megfordultam, mint kisgyermek. Az Operettszínház minden előadását már 8 éves koromtól láthattam, ismertem mindenkit, színészeket, aki számított a színházi körökben.
Aztán a nagy Balatoni imádatomnak, valószínű ez az alapja. Minden évben 10 éven keresztül, nyáron két hetet tölthettem Kereszt anyuval a Balaton partján a vállalati üdülőben. Többször nyaralt velem a híres, nagy művész Kocsis Zoli, mint 8-9 éves kisfiú, mert a szülei szintén ennél a vállalatnál dolgoztak. Mivel ott nem sok játszópajtásom volt, így egyedül is mindig feltaláltam magamat. Imádtam a hatalmas fekete úszógumival - úgy mondták teherautó belső gumi volt - a Balatonban egyedül játszani és hínár árusnak képzeltem magam. Majd nagyon szerettem biciklizni. A kölcsönzőbe nekem való kisebb biciklit lehetett kapni óránként 3 forintért. Kereszt anyu megengedte, hogy biciglizhetek a városban Siofókón is, ha olyan volt az idő mikor nem lehetett strandolni. Órákig imádtam játszani ilyent, mert a 12-es buszvezetőjének képzeltem magam és mindenütt voltak megállók igyekeztem a képzeletbeli utasokat szállítani! Soha nem unatkoztam akkor sem ha egyedül voltam. Aztán kedvenc játékaim voltak, mikor egyedül játszottam, a pénztárosnős, fagyi adagolós, tejcsarnokos.
Balaton imádatom a mai napig tart! Judit barátnőm csodálatos felvétele!
A gyermekkori és iskolás kortól a legjobb barátnőmet a kedves, szeretni való Verát sem felejtem ki, akivel rengeteget játszottunk, tanárnőset, színházasdít, hentesesdít, öltöztető babásat és a legkülönfélébb csodás, nevetős játékokat. A kedves anyukájára is szeretettel gondolok, aki lelkiismeretesen mindig kikísért Verával a villamosmegállóhoz, hogy épségben, gond nélkül haza érjek estére. Ők is hozzájárultak és megszépítették a gyermekkoromat, köszönöm!
Az akkori eszemmel fel sem fogtam természetesen, hogy nekem milyen jó dolgom van!
Ma vagyok hálás Anyámnak, Apámnak, Keresztanyámnak, Unokatestvéremnek, Karolának, Kati néninek - a teljesség igénye nélkül, - hogy csodás, békés és nyugodt gyermekkorom volt! Köszönöm Mindenkinek!
