" És látá az Úr,hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön,
és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelenül csak gonosz"
/Mózes 1,5./
György 35 éves Ítélet: 12 év Emberölés
Anyám ha tudta volna, hogy ott leselkedek a kerítés lécei között a női öltözőnél, bizony a sodrófát nem kímélte volna a hátamon. De sokszor megvert, de nem használt semmit. Ő mindig csak azt papolta nekem, tessék rendes, tisztességes életet élni! Hú ahogy vissza emlékszem hányszor elmondta, hogy miért pont neki jutott egy ilyen púpos félkegyelmű kölyök. Pedig én nem vagyok hülye! Ilyenkor úgy haragudtam rá, hogy legszívesebben elkaptam volna a torkát és addig szorítom míg szusz van benne. Minden vasárnap reggel felöltözött tiszta feketébe és ment a templomba. Azt hitte ő a nagy tisztességes. Ahogy elnéztem ilyenkor a falu főutcáját, mintha sok fekete varjú igyekezett volna a misére. Hazafelé mindig olyan önelégült képpel lépkedett, mintha maga lenne a megdicsőült Szűz Mária. Pedig tudnák mesélni róla, hogy szegény apám halála után - akit az örökös zsörtölődésével a halálba kergetett - miket művelt a kukoricásba a fuvaros Danival. Kosaras Gabi mesélte a kocsmába és az pedig nem hazudik! Arról ne is beszéljünk, hogy minden kocsist megszégyenített volna a cifra káromkodásával, átkozódásával. Ilyenkor mindig mondtam neki, most nem félsz? Hallja az Isten miket beszélsz! Törődj a saját dolgoddal üvöltötte vissza, inkább avval foglalkozzál, hogy ne az én nyakamon élősködjél és ami a keze ügyében volt ilyenkor mindig hozzám vágta! Ajaj.......én aztán beszélhetnék erről a nagy tisztességes asszonyról! Úgy tudom lopni sem szabad, mégis mindig ő adta nekem a nagy zsákot, hogy menjek sötétedés után a köves úton túlra a Józsi földjére és szedjem tele tengerivel. Nagyon fájt és mérges voltam rá, hogy a szomszéd asszonynak a Rózsi néninek úgy emlegetett, hogy elég kereszt neki ez a Bolond Istók fia. Pedig nem is vagyok bolond, nagyon is tudok minden szemét, mocskos dolgáról! Akárhogy veszekedett velem, mindig csak karácsonykor voltam hajlandó elmenni a templomba. Ilyenkor még a fehér ingemet is felvettem és a szomszédból kölcsönkértem Jani bátyám nyakkendőjét.Valahogy úgy voltam vele, hogy a karácsony az más. Pedig haragszom az Istenre. Ő engem nem szeret! Erre aztán én sem Őt! Ha szeretett volna biztos nem születek ilyen púposnak. Mennyit csúfoltak, bántottak érte, egyszer meg is akarták gyújtani!
Ráadásul még egy ilyen anyát is adott nekem! És ezek után én járjak el hozzá? Térdeljek le előtte és hallgassam azt a sok érthetetlen beszédet amit a pap mond? Mire jó ez?
Mikor egyedül voltam azért néha beszélgettem vele a mezőn. Kértem adjon nekem egy másik anyát, aki kedves, szeret engem és nem tőri el a fakanalat a hátamon! De nem válaszolt, hiába kértem, hogy szóljon hozzám. Talán túl rossz vagyok? Tulajdonképpen én soha nem akartam rosszat csinálni, de valahogy sohasem úgy sült el a dolog ahogy én szerettem volna. Mikor a traktort beindítottam,mert benne volt a slusszkulcs akkor is csak kiakartam próbálni milyen lehet traktorosnak lenni. Aztán a dolog még is úgy alakult, hogy kormányoztam és mégis bele borultam az árokba. Nem akartam én de úgy sikerült. Ekkor szóltam anyámnak, hogy írasson be engem traktoros iskolába , de egy tömör hülye vagy te hozzá-val intézte el. Jaj...tudja melyik napot szerettem én a legjobban? Mikor a postás hozta a nyugdíjamat, mert nekem olyan is van ám! Azt a napot nagyon szerettem. Ilyenkor még anyám is kedvesebb volt és mindig megengedte, hogy a boltból hozzak magamnak 2 deci fehér pálinkát. Húu...de finom az! Most ezt a jó napot is elrontottam, mert azért ezt már soha sem felejtem el! Miért van az, hogy én minden jó dolgot elrontok? Hááát...azért sokan szerettek engem a faluban. Juli nénitől is mindig kaptam friss pogácsát és buktát. Egyél te szerencsétlen mondta. Annyit ehettem nála amennyit csak akartam! Hogyan is volt az az utolsó nap mielőtt elhoztak ide....??
Tudom...már reggel kiültem a kapu elé, hogy jó előre lássam a postást mikor közeledik a házunkhoz. Egyszer csak feltűnt a biciklijén. Ilyenkor már örültem. De a szomszédba is vitt Marisékhoz pénz, nem hozzánk jött rögtön. Bementem vele a konyhába mindig szerettem nézni ahogy a szép ropogós bankokat számolja le sz asztalra. Anyám egyben felmarkolta az egészet és a pettyes bögrébe tette. Hohó...mondtam, talán elfeledkezett a járandóságomról, a pálinkára valóról? - kérdeztem. Most nincs pálinka förmedt rám és eltűnt a bögrével együtt a belső szobában. HUHÚÚ...mi az, hogy nincs loholtam utána de már jött is ki és az ajtót kulcsra zárta a kulcsot meg az otthonkája zsebébe rejtette. Meglepődtem kulcsra zárja az ajtót !!?? Hát mit képzel ez rólam?..... Mi vagyok én tolvaj? Kiabáltam adja ide ami nekem jár, el akarok menni a boltba. Nincs joga eltenni az az én pénzem adja ide! Nem szólt, nyugodtan teát töltött magának és megitta. Aztán meg krumplit vett elő leült az asztal mellé és elkezdte pucolni.
Leültem vele szemben és követeltem és kiabáltam mondja meg miért nem adja ide a jussomat, hogy pálinkát vehessek rajta? Ekkor megszólalt..... Azzal kezdte miért veri őt ennyire az Isten, hogy egy ilyen púpos Bolond Istókot adott neki, akit semmire sem lehet használni ráadásul még korcs is! Nem kell az egyetlen lánynak sem, itt marad a nyakán koloncnak, pedig neki akadna kérője is, de emiatt a torz kölyök miatt senkinek sem kell. Még ha egy nyamvadt kutya kölyköt szült volna, akkor is jobban járt volna, több hasznát venné mint nekem és csak mondta, szidott, átkozott tovább, mondta.....mondta......én meg ahogy néztem őt és hallgattam egyszer csak kezdett átalakulni és elég nagy köd szállt le a konyhára, körülvette majd egy sűrű sötét felhő rászállt és olyan lett mint egy nagy fekete varjú, akinek be nem áll a szája csak károg...károg...károg...! Kár...kár...kár! Idegesített a károgása, de nem hagyta abba, sőt egyre gyorsabban károgott!....Kár...kár...kár....felálltam.....kicsavartam a kezéből a konyhakést és addig vágtam beléje amíg csak a károgását abba nem hagyta.........
Mikor vittek el a rendőrök, hallottam valaki azt mondta: Anyagyilkos!
xoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxox
