ÜZENET MINDEN 65- ön TÚL LÉVŐ EMBERNEK...! Remény nélkül nem lehet élni....!
Lehet élni családban, házastárssal, valakivel, egyedül, egészségesen, betegen, remek körülmények között, rossz körülményekkel, szegényen és spórolósan, de remény nélkül nem lehet élni! Az orvosi kutatások alátámasztják, aki elveszti a reményét az életben rövidesen meghal..
Abban a szerencsében volt részem, hogy a társadalom különböző rétegéből sikerült őszinte embereket találnom, akik elmondták érzéseiket, gondolataikat egy kis betekintést engedtek a lelkükbe, de fénykép nélkül.
VALIKA 66 éves!
Egészen 62 éves koromig dolgoztam mint női ruha eladó. Annak idején még a Corvin áruházban kezdtem, de az idők folyamán egy kisebb üzletbe mentem és tulajdonképpen remek főnöknőm volt. Kettő lányt neveltünk fel a férjemmel, ma már három tinédzser fiú unokám van. Három évvel ezelőtt özvegyen maradtam. El sem tudnám képzelni, hogy még én egy idegen férfivel közelebbi testi kapcsolatba kerüljek. Együtt éltünk már 40 éve, ezalatt volt jó is rossz is, de mindig közösen úrrá lettünk a gondokon. Elnézem az újságban hasonló korombeli asszonyok keresnek társat, csak nevetek! Milyen társ lehet az már ....mikor ilyen idősen megvannak a magunk rigolyái, szokásai, én nem tudnék senki másik büdös lábúval összecsiszolódni! Arról ne is beszéljünk, hogy ha bagózik, vagy italozik, káromkodik......! Egyedül élek a lakásban és az unokáim, lányaim a család sokszor meglátogat, vagy én megyek el hozzájuk. Ami zavar, hogy mi lesz velem ha meghalok? Soha nem voltam különösebben vallásos, de most, hogy öregszem elgondolkozom, hogy létezhet-e Isten? Vagy csak halálunk után megszűnik minden? Megsemmisülünk?
KÁROLY 72 éves!
Koromhoz képest jó erőben vagyok. Szedek 4-5 féle gyógyszert, na de kinek nincs már ebben a korban különféle nyavalyája? Gyermekünk nem született. Özvegy vagyok már 6 éve és képzelje megszoktam az egyedüllétet! Eleinte hiányzott a feleségem, no nem a pedantériája, hanem a társ akit fiatal koromban megszerettem és azóta itt élt velem. Járok ugyan most a kerületi nyugdíjasok összejövetelére és ott remekül el is telik az idő. Észrevettem van 2-3 öregasszony aki úgy illegeti most is magát, mintha 18 éves lenne. Nagyon meresztgetik rám a szemüket! Beszélgetni jó velük, de közelebbi kapcsolatot már nem akarok egy vén nyanyával sem! Még ha egy csinos 20 éves ajánlkozna,- nevet - azt még el tudom képzelni, hogy szívesen is venném, talán még a lakásba is beengedném, de ilyen ajánlkozó nincs...! A nyugdíjamra nincs panaszom, vállalat vezető voltam, megélek a pénzemből, meg volt spórolt pénzünk is. Már nem sok mindenre van igényem. Bizony gondoltam arra is már, hogy mi lesz ha meghalok? Fiatalabb koromban mindig azt mondtam, nem lehet, hogy egy Isten teremtette a világot, hiszen sok minden nagyon el van szúrva, hamis, gonosz világ van itt. De most, hogy közeledik a vége, sokszor elbizonytalanodom! Ha mégis van Isten? Talán halálom után megtudok sok mindent mi-miért történt és talán mi emberek vagyunk a hibásak? Ez még nagy rejtély nekem!
RÓZSIKA 68 éves!
Fiatal koromban jöttem fel faluról a fővárosba. Nem volt iskolám és először házakhoz jártam gazdag családokhoz takarítani. Majd egy főorvos úr - akihez jártam dolgozni - az Isten megáldja szólt nekem, hogy lenne-e kedvem rendes állásba menni? A MÁV kórházba be tudna vinni takarítónőnek. Szinte úgy éreztem én is fontos része lettem a kórháznak, mert a szülészet volt a felségterületem. Ott aztán soha nem volt panasz, az egész kórház csak Rózsikának szólított. Pontosan 60 éves koromig dolgoztam, de tovább már nem bírtam, mert a lábaim borzasztóan fájtak már. Az első férjemet nagyon kifogtam, egy igazi zülött, részeges, munkakerülő lett. Az volt a ritka mikor józan volt. Nem is tűrtem sokáig 8 évi házasság után elváltam, mehetett isten hírével, sose zavarjon. Egy lányom született, aki iskolái után ki ment a szerelmével Amerikába ma is ott élnek, nagy családja lett. Később lett egy második férjem is, egy nagyon rendes ember, hentes volt a vágóhídon. Neki a tüdejével volt gond és 5 éve meghalt. Egyedül lakom egy szoba konyhás lakásban, később bevezetettem a konyha végébe a fürdőszobát, WC-t és így komfortos lakásom lett. A nyugdíjamból nagyon beosztva, de megélek! A halállal nem sokat foglalkoztam eddig, mert ott a kórházban sok ember meghalt, természetes volt! Na de én még fiatal vagyok- gondoltam - engem nem érint! Most már bizony megijedtem többször is mikor magas volt a vérnyomásom, rosszul lettem, talán csak nem... mennem kell? Otthon falun, mindig kötelező volt minden vasárnap templomba menni. Mikor a barátnőmmel titokban beszélgettünk és kérdeztem tőle, te hiszed, hogy Isten fent van a mennyekben? Óriásira nyitotta a szemét és azt mondta: hát én nem tudom...! Most azt gondolom, szerintem mindenképpen az a jobb nekünk ha Istennek tetsző életet élünk, mert akkor ha már mennünk kell a másvilágra jobb elbírálásban lesz részünk! Ha meg nincs Isten ahogy az ateisták állítják, akkor sem vesztettünk semmit, mert a becsületes , tisztességes életből soha nem lehet baj! Azért én inkább arra hajlok, hogy a világot, az embereket, állatokat mind-mind Isten teremtette!
A BIBLIA ALAPJÁN VAN AKI ELHOZTA HOZZÁNK EMBEREKHEZ A REMÉNYT..!
A BIBLIA miért is Isten szava? Hogyan keletkezett? Ki az a Szentlélek, mert a vele betöltekezett emberek írták, azt amit Isten közvetített nekik a Szentlelken keresztül!
A SZENZÁCIÓS MESE......vagy VALÓSÁG? című itt megjelent írásban mindezekre választ kaphat, aki nem ismeri és érdekli!
Jézust azért feszítették keresztre, hogy a mi eddig elkövetett összes bűneinket magára vegye és ezáltal mi a továbbiakban bűntelen emberként, Isten kedves áldása alatt élhetünk , ha a parancsolatait a jövőben betartjuk és halálunk után is életünk lehessen,......., hiszen a lelkünk(szellemünk)az örök, de nem mindegy hogy a kénköves pokolban szenvedünk vagy a Mennyországban örömben!
Tisztában vagyok vele, hogy nehéz felfogni okoskodó aggyal, ezeket a "meseszerű" dolgokat, de gondoljunk csak a fogantatás és a születés misztériumának a csodájára, azt sem lehet igazából megmagyarázni csak okoskodni.....!
Ha van olyan, hogy Isten országa, akkor kell lenni olyannak is, ami nem Isten országa!?
Ha itt van a lehetőségem és választanom lehet, akkor én a földi halálom után, mindenképpen Isten országába szeretnék menni!
"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik."
Aki a jövőben Istenhez kíván tartozni, szabad akaratából el kell mondania ezt az imát és elfogadni Jézus véráldozatát! Ezáltal szellemi szinten megszabadul minden eddigi bűneitől és tisztán állhat Isten elé!
Ha őszinte szívvel elmondta az imát, akkor már Istenhez tartozik és megbocsájtottak a bűnei és a gyermeke lett!
Isten olyan mint egy gondos Atya, a gyermekeinek csak mindig jót akar és segít nekik!
Ha imádkozni akarunk hozzá a BIBLIA ALAPJÁN mindig CSAK az ATYÁHOZ kell imádkozni és a JÉZUS nevében kérni!
JÉZUS EZT MONDTA: DE EZ CSAK A MEGTÉRT HÍVŐ EMBEREKRE VONATKOZIK!
"Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen"
/János evangéliuma 16. 23,24,/
Jézus elhozta nekünk a REMÉNYSÉGET, hogy a földi halálunktól már nem kell félni, hiszen Istenhez tartozunk, és ha innen a földről el kell mennünk vár ránk egy jó világ!
Mivel Isten mindenhol jelen van, nem csak a kőből épült házakban, ezért bárhol, bármikor lehet hozzá imádkozni!
A megtérés után már soha többé nem leszünk egyedül, hiszen Isten, Jézus és a kedves Szentlélek is mindig velünk lesz, akkor is ha nem látjuk!
Bizonyság erre ez a történet, ami bárhol és bárkivel megtörténhet!
"Minden lehetséges annak aki hisz!"
A VÉN SIMON TÖRTÉNETE......
A dolog Budapesten történt, de bárhol megeshet. A papnak feltűnt, hogy egy szegényesen öltözött öregember, minden nap délben 12-kor bejön a templomba megáll egy percre az oltár előtt és rögtön utána ki is megy. Vajon miért jön ide minden nap? Szólt a templomszolgának, kérdezze ki az öreget, hiszen annyi itt az érték, sosem lehet tudni.....
A templomszolga így is tett. Másnap mikor jött az öreg és egy perc után már ment is kifelé, megállította és megkérdezte minek jár maga ide? Hogy-hogy minek válaszolt felháborodva Simon, mert így hívták az öregembert. Hát imádkozni!
Na..na, ahhoz túl kevés ideig marad, csak jön és egy percre megáll és már megy is!
Igen, igen válaszolta Simon. Tudja én nem tudom hosszú, cifra imákat mondani, mindennap délben idejövök, megállok az oltár lábánál és ezt mondom:
JÉZUS itt van Simon!
Tudom, hogy kicsi ima ez, de én úgy érzem az Úr mégis meghallgatja!
Télen mikor karácsonykor leesett a hó a jeges úton egy teherautó elütötte az öreg Simont és komoly sérülésekkel kórházba szállították.
Feltűnt az ápolónőnek, hogy az öregember a fájdalmas sérülései ellenére is, sosem jajgat és mindig jókedvű. Ezt meg is mondta neki.
Hát hogyne lennék jókedvű, hiszen mindennap látogatom van. Látogatója!-csodálkozott az ápolónő, hiszen soha nem látok magánál senkit sem!
DE,de..mindennap délben jön, megáll az ágyam lábánál és ezt mondja:
Simon itt van JÉZUS!
xoxoxoxoxoxxoxoxxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxoxx
